Ma a szokásosnál is korábban keltünk, pedig ahogy én tudom, a szombat nem is dolgozós nap.(legalábbis Apának biztosan nem) Most mégis csörgött az óra, méghozzá  olyan korán, hogy még meg sem fordultam a másik oldalamra.

Néztem is ki a fejemből, hogy mi történik, kérem szépen, én még aludnék... És akkor Apa elkezdett öltözködni Nem értettem egészen. Anya szerint nincs az az isten, hogy Apa hétvégén munkára adja a fejét, akkor meg mit akar  ilyenkor?

Na és akkor eszembe jutott, hogy síelni megy. Tudjátok mi az? Olyan, mint a kirándulás-elutazik a kutya, vagy ember valahova- csak éppen direkt havas helyre megy, hogy tudjon csúszkálni. Anya mondta. És mivel itt nincs hó (sem hegy, állítólag az is kell hozzá) ezért egészen Olaszországig fog Apa menni.

Mondjuk, én igyekeztem Apát meggyőzni, hogy ha mindenképpen csúszkálni akar, akkor próbáljon meg vizes praclikkal rohangálni a konyhában, de hajthatatlan volt. Így aztán elbúcsúztunk tőle, Anya odaadta neki a  plüssmaci tesómat, a Kisnyomit, és elindult. Sokáig feküdtem a bejárati ajtóban, hátha visszajön.

Erre Anya megsajnált, és felvett maga mellé az ágyra, és azt mondta, hogy annyit de annyit fog velem jáccani, hogy észre sem veszem, és elröppen a hét.

 Ennek örömére eszembe juttatta, hogy holnap tali! Hinnye, el is felejtettem. És az még mind semmi, de mi már a metrónál találkozni fogunk a Bodza kutyussal, és a HÉV nél pedig egy bolognese-el. Annyira jó lesz!

És mivel ma szépen sütött a nap, ezért ma is hatalmas sétát tettünk a környéken.

Nem a szokott időben mentünk, hanem előbb, így a szokott kutyusok nem is jöttek, uncsiztam is egy kicsit. Egyszer aztán az egyik kapunál azt vettem észre, hogy egy kis szürke szőrgombóc ugrál a kapu mögött. Annyira kicsi volt, hogy nem is látszott ki. De valahogy éreztem, hogy nem akármilyen kutyus! Mert én megismerem a fajtámat, akármilyen messziről is!

Megkérdezte azért Anya a nénit,és bizony ő is havanese! A neve Sába, egészen pontosan Budavári Fekete Sába. 5 hónapos kislány kutyus, jóval kisebb, mint én, de nem is bánom, egy lány ne legyen nagyobb nálam! A néni annyira kedves volt, hogy beengedett minket az udvarba,és legalább egy órán át kergetőztem Sábával.

Na és képzeljétek, elég rámenős a kiscsaj, belekapaszkodott a hátamon a szőrbe, és a farkincámba is, alig győztem lerázni. Alig ért fel, de azért a hátamra ugrott. Meg hemperegtünk is, bele a földbe, Guszti kutya szőre tele is ment mindenféle gazzal-)))  Vigyáztam ám rá, én sosem feküdtem rá, agyon ne nyomjam az 5,3 kilómmal! Igazi úriember vagyok Anya szerint

Megszaglásztuk egymást annak rendje és módja szerint, aztán, mikor úgy gondoltam, eleget teszek bimbódzó férfiasságom hívó szavának, Sába ugrott az én hátamra, és csinált úgy, mintha.....fiú lenne... Nahát kérem szépen, nem úgy van az, és akkor éppen akcióba léptem volna, erre a kis szemtelen kiszedte a coffomat!

Ilyen mérges lettem! Utána még egy kicsit rohangásztunk, felkéretzkedtem Sába gazdijának az ölébe Anya meg Sábát simizte meg.

Aztán elindultunk haza, mert Anya fázott nagyon. Nem akartam ugyan menni, de Anya meggyőzött, hogy mi lesz a kiskutyával, ha Anya megfagy, Apa meg nincs itthon! Így aztán hazaballagtunk, megettem a finom vacsorámat, az utolsó szemig, és azóta horpasztok, csak ezért keltem fel, hogy ezt megírjam nektek.

És fekszem is vissza, mert kell az erő a holnapi talira!

Nagy kutyapuszi mindenkinek!

Gusztáv