Egyik délután Anya hazajött a dolgozóból, és azt mondta "Na, kiskutyám, csomagolunk!!:-))

Hurrá, csomagolunk!!

 El is kezdtem kirámolni a szemetest csomagolás gyanánt, gondoltam, erre gondolt Anya, de nem-nem, megintcsak nem hagyta, hogy végezzem a dolgom, és bevitt a szobába, ahol két NAGY NAGY bőrönd várt rám. Én bele is feküdtem az egyikbe azzal a lendülettel, és vígan csóváltam a farkincám.:-))

De megint nem tetszett Anyának valami, mert feltett az ágyra, és azt mondta, hogy maradjak ott, amíg összepakol:) Hi-hi, majd azt én szabályzom, gondoltam, és bemutattam a legújabb "simánleugrokazágyról" mutatványomat, és leellenőriztem, hogy Anya télleg jól hajtogatta-e össze a ruhákat:-DD

Volt ám ott "gggguuussszzztiii"-zás. :-))Anya azt mondta, ilyen nehezen még sosem készült össze egy utazáshoz sem:-)

Gondoltam, a jó munkáért kolbi jár, de aztán Anya azt mondta, hogy aludjak, mert korán indulunk. 

Nekem sem kellett több, el is aludtam, és fel is keltem joooóóóó korán, bár Apa szerint azért nem hajnal 3-kor kellett volna... Ki érti az embereket:-) 

Na mindegy, még játsziztam egy kicsit a maradék játékommal, amit Anya nem pakolt el, és egyszer csak Apa a hóna alá vett, és elindultunk:-))

Autóval mentünk, Apáék aggódtak, hogy hosszú az út, biztos meg kell állni majd útközben, de nem, én jól visetem magam az úton!

Nézzétek:

 Anya és Apa pihe puha kabátjában végigaludtam az egész utat. Mert mikor Apával utaztam, ő megtanította hogy nyugton kell lenni, különben leesek az ülésről.

Ahogy Apa fogalmaz: "Gusztáv, fiam, baromi nagyot fogsz zakózni"

Mikor kiszálltunk, nem győztek dícsérni, hogy milyen okos, ügyes kiskutya vagyok:-))Még szép!

Képzeljétek, egy nagy nagy házban laktunk, ahol csupa izgi dolog volt. Például amikor körberohangáltam a társalgót, felkapott egy kedves bácsi, és azt mondta, hogy neki ez itt a dolgozója, de otthon tibeti terrierjei vannak, ami nagyon hasonlít hozzám csak nagyobb:

Ennek nagyon megörültem, és összebarátkoztam a bácsival.

Aztán egy csudajó felfedezést tettem: volt egy ajtó, ami ha csöngetett, be lehetett menni rajta, kicsit várni kellett, utána egész máshol jöttél ki belőle, mint ahol belementél..

Ez a lift. Én igen hamar megtanultam azt a csengést, és mindig szaladtam liftezni, Anya meg utánam, hogy "ejnye Gusztu, nem utazhatsz egyedül!" Nem is tudtam meglógni előle egyszer sem, pedig napjában többször gyakoroltam:-))

Aztán meg az ajtó nem olyan volt, mint itthon, hogy nagy barna, és nem nyílik, csak ha Anyának ugatok, hogy vigyen le sétálni. Ez az ajtó átlátszott, és ha eléálltam, MAGÁTÓL KINYÍLT!!! Több se kellett a kiskutyának, mindig mentem az utcára.. Anya és Apa meg utánam...

Király volt nagyon!! Nézzétek, milyen szuper füvecske volt az ajtón kívül:

Egyébként Anya mindig fényképezett engem. Apa mondta is neki, hogy nem ártana a látványosságokat, és a természetet is fényképeznie, mi tagadás, engem is kihozott a sodromból néha, olyankor jól megrángattam a masináját:

Folytatom még a történetet, de most megyek, mert Anya kapot valami kutyusos könyvet, és megnézegetjük:-)

Szép estét mindenkinek!

Gusztu